Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Drew Barrymore

2009.08.10

Drew Barrymore


Teljes kitárulkozás - James Kaplan

Ha van olyan hollywoodi sztár, aki egyaránt kényelmesen mozog a környezettudatos, bohém party girl és a befolyásos, nagyhatalmú színésznő–rendező–producer szerepkörben, az minden bizonnyal  Drew Barrymore.

 

Drew Barrymore - Teljes kitárulkozás - James Kaplan

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Drew Barrymore megváltozott. Amikor leg-először találkoztam vele, éppen a Strokes dobosával, Fabrizio Morettivel való ötéves kapcsolata közepén tartott, fülig szerelmes volt, és tíz centivel a föld felett lebegett a boldogságtól. Az interjúra parkában és UGG csizmában érkezett, apró volt és aranyos, kezében az elmaradhatatlan Starbucks tejeskávéval. Kislányosan csacsogott, mindenkinek minden apróságot megköszönt, amitől persze mindannyian elolvadtunk. Amikor megjegyeztem, mennyire jellemző rá a boldogság, a pozitív hozzáállás és a vidámság, annak ellenére, hogy az élete cseppet sem volt buktatóktól mentes, ráadásul ezekről a bulvársajtó természetesen mindenre kiterjedő részletességgel beszámolt, felragyogott az arca, mintha most találkozott volna először ezzel a felismeréssel, és felkiáltott: „Imádom a boldogságot!”

Egy cinikusabb szemlélődő számára ez a jelenet tűnhetett mesterkéltnek, esetleg kicsit túljátszottnak is, de akár az volt, akár nem, Drew Barrymore hatása alól senki sem tudta kivonni magát. Mindenkit az ujja köré csavart. Drew nem csupán édes és szexi, de kíméletlenül őszinte, önironikus, vicces és… egyszóval elbűvölő volt. Búcsúzáskor pedig úgy adta a puszikat és az öleléseket, mintha áldást osztogatott volna, amely így szólt: „Menj és légy boldog!”



Drew Barrymore - Teljes kitárulkozás - James Kaplan

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két évvel később, amikor Drew belép a szobába – produkciós irodájának west-hollywoodi főhadiszállásán vagyunk –, nyoma sincs a korábbi kicsit hebrencs viselkedésnek és a túl széles mosolynak. Ez a Drew sokkal finomabb, nőiesebb, karcsúbb, szinte légies. Az arca is sokkal keskenyebb lett, szeme és arccsontja sokkal hangsúlyosabbnak tűnik. Leheletnyi óvatosság is felfedezhető a lényében, ezt régebben nem éreztem benne.


Abban a pillanatban azonban, ahogy új filmjét, az HBO produkciójában forgatott Grey Gardenst kezdem dicsérni, arca egyetlen hatalmas mosollyá válik – egy szempillantás alatt visszaváltozik a régi Drew-vá –, íme az igazi, hamisítatlan Drew-mosoly, valószínűleg mindenkinek ez jut először eszébe, ha a színésznő nevét meghallja.


A nevetés mögül nem nehéz kihallani a megkönnyebbülést, végtére is ezzel a szereppel színésznőként nem keveset kockáztatott, hiszen hosszú idő óta most először merészkedett távolabbra a jól ismert romantikus komédia biztonságos berkeitől. A Grey Gardens ugyanis egy meglehetősen sötét és merész hangvételű dráma, amely Albert és David Maysles 1975-ös dokumentumfilmjén alapul.

A két főszereplő Jacqueline Kennedy Onassis meglehetősen excentrikus nagynénje, illetve első unokatestvére. Anya és lánya. Mindkettőjüket Edith Bouvier Beale-nek hívják, a film címe pedig arra az egykor grandiózus és gyönyörű, a forgatás idején azonban már romos és elhanyagolt házra utal, ahol a két nő élt a flancos New York-i tengerparti városban, East Hamptonban. A dokumentumfilm tulajdonképpen egy pillanatfelvétel, amelyben a már idős Big Edie és a középkorú Little Edie emlékszik vissza és játszik a kamerának. Az HBO-film ezzel szemben egy hosszabb periódust ölel fel, az 1936 és 1978 között eltelt időszakon belül ide-oda ugrál, bemutatva a hatalmas vagyon elvesztésének körülményeit és a két nő növekvő egymásra utaltságát. Drew filmbeli anyját Jessica Lange játssza.

 

Először mindenki kételkedett abban, hogy Drew képes lesz eljátszani ezt a szerepet. Senki sem hitte, hogy meg tud birkózni egy ennyire összetett karakterrel és bonyolult feladattal, legkevésbé – eleinte legalábbis – maga Drew.

 
Drew Barrymore - Teljes kitárulkozás - James KaplanMinden színésznő karrierjében eljön az a pillanat, amikor a korábban csak neki szánt hamvas-bájos szerepekre már nem őt, hanem fiatalabb kolléganőjét kérik fel, és a kiöregedés kegyetlen valósága legtöbbjük számára kiheverhetetlen sokkot jelent. Drew azonban elég bölcs és előrelátó volt ahhoz, hogy erre felkészüljön. Két évvel ezelőtt azt mondta az ügynökeinek: „A harmincas éveimben járok, itt az ideje, hogy kipróbáljam magam olyan területeken is, ahol eddig nem volt alkalmam vagy lehetőségem, mint például a rendezés és a drámai szerepek. A happy enddel végződő szerelmi történeteket színésznőként, producerként már kívülről-belülről ismerem, és ez pont meg is felelt annak az énemnek, aki az elmúlt tíz évben voltam. Most viszont másra vágyom. Megint meg akarok ijedni egy ismeretlen tereptől. Izgalmat akarok, szakmai kihívásokat, hogy ugyanazt érezzem, mint amikor elindítottam a saját produkciós cégemet, és elkezdtem producerkedni.” Ezért a szó szoros értelmében könyörgött nekik: „Tudnátok nekem bármi olyasmit találni, ami teljesen kívül esik a komfortzónámon, valamit, amiről az emberek el sem tudják képzelni, hogy meg tudnám csinálni? Olyan filmesekkel akarok találkozni, akik inkább meghalnának, semhogy szóba álljanak velem!”